Édesapja útján indulva keresi a saját ösvényét (2017.03.03., 11:10)

Népszerűek Jagasics Gergely famunkái

 

Jagasics Gergely: - A fának a sokszínűségében meg tudom mutatni a kreativitásomat.

 

Édesapja ugyancsak asztalosként kezdte, majd a piac és a megrendelők igényeihez igazított faipari, építőipari vállalkozása Alsónemesapáti és a környék egyik legnagyobb foglalkoztatójává nőtte ki magát. Jagasics Gergely az iskola befejezése után hamar elkezdte a szakmát és szabadidejében kreált famunkáit már több helyen is megmutathatta. Az ifjú alsónemesapáti asztalost megszólaltatták a megyei napilapban, majd a közszolgálati tévécsatorna családi magazinjába is meghívást kapott. 23 évesen már mondhatni ezek már nagy dolgok, de Gergő nem elégszik meg ennyivel. De lássuk, hogy mik is az elképzelései az ifjú asztalosnak!
- Mennyire befolyásolt a pályaválasztásnál, hogy láthattad a családi vállalkozást?
- Kiskoromtól fogva folyamatosan segítettem otthon, ezáltal a fát, mint anyagot megszerettem, folyamatosan készítettem magamnak és barátaimnak különböző tárgyakat. Ezáltal egyértelművé vált, hogy nekem ebben a világban kell élnem. Ez önszántamból ment, nem kellett rábeszélni és úgy érzem meg is találtam benne a számításaimat. Szeretem, hogy a fának a sokszínűségében meg tudom mutatni a kreativitásomat.

 

Sok bíztató visszajelzést kapott.

 

- Édesapád mellett részt veszel a mindennapi munkákban, mellette van még idő és energia arra, hogy a több helyen bemutatott tárgyakat elkészítsd?
- Furán hangozhat, de munkaidőmön kívül még annyi kreativitást éreztem magamban, hogy nekiálltam ezeken a tárgyakon gondolkozni. Sok helyen láttam kreatív dolgokat és feltettem magamnak a kérdést: ezeket én is meg tudnám-e csinálni? Munka után egyre többször álltam neki ajándéktárgyakat készíteni és meggyőződtem róla, hogy ebben megtalálom az örömömet és sok bíztató visszajelzést is kaptam. A felmerülő ötleteket mindig a saját ízlésemhez alakítom, és ebből próbálom a lehető legjobbat kihozni. Árnyékképeket, ékszertároló fiókos szekrényeket készítek, de kértek egyedi vágódeszkát, fürdőszobai és konyhai kiegészítőt is.
- Ez azt jelenti, hogy a hagyományos berendezési tárgyakat próbálod újragondolni? Mennyire van erre piac és kereslet?
- Amikor a technikus képzőben a vizsgamunkámat terveztem, akkor is bennem volt, hogy olyan bárpultot szeretnék létrehozni, ami kicsit egyedi és más, mint a többi. Minden, amit saját használatra készítek, az egyedi elképzelésemet hordozza magában. Ezek az ajándéktárgyak lehet, hogy kicsit többe kerülnek, de egyedi kialakításuk több munkát, alaposságot igényel. Az utóbbi időben több helyen megmutathattam a termékeket, de a várt sikert egyelőre nem hozta meg. Legszívesebben a harmincas-negyvenes évek formavilága áll közel hozzám, amiket bútorstílustan órán kedveltem meg. Megpróbálom tárgyaimba belecsempészni a rokokó, a barokk vagy a reneszánsz stílusjegyeit is. Ezeket például a felületkezelésben tudom leginkább visszaadni, így koptatott festéssel vagy érdesített felülettel érzékeltetem az idő múlását.

 

A tárgyak egyedi kialakítása több munkát és alaposságot igényel.

 

- Hogyan történik a megvalósítás? Hova lehet fejlődni tovább?
- Előfordul, hogy kipattan valami a fejemből és azt lerajzolom és megvalósítom. Sok esetben kicsit „útba kell igazítani” a vevőket, hogy minél jobban ki tudják használni a megrendelt tárgy funkcióját. A kis szekrények a lakkozással, felületkezeléssel, festéssel együtt két-három nap alatt készülnek el. Az anyagok közül a diófa a kedvencem, ennek a színe, a rajzolata, az illata fog meg leginkább. Ugyanakkor nehezebb vele dolgozni, mert nagy odafigyelést és pontosságot igényel. Az a tervem, hogy az egyedi tárgyak mintájára készítenék egy sorozatot, ezzel kialakulhatna egy termékpalettám, amit lehetne hirdetni. Konkrét bútorformákat szeretnék kialakítani, amiken látszik, hogy van történetük. A jövőben még több olyan dolgot szeretnék készíteni, ami megragadja az embereket és el tudnak rajta csodálkozni.

Pataki Balázs