Bizony bácsi és kordéja (2017.07.14., 9:45)

„Aki nem ismerte, nem is egerszegi volt”

 

Még mindig sokan és szeretettel emlékeznek Bizony bácsira.

 

Tizenhat testvér, kilenc gyermek, 7 év orosz hadifogság, 7 nyelven beszélt… Fiumében látta meg a napvilágot 1908 november 20-án, kalandos körülmények között szökött Magyarországra, ahol néhány év múlva egy súlyos vonatbaleset szenvedő alanya volt. Már a  letakart halottak között feküdt, amikor magához tért. Nyolc helyen sérült meg a koponyája.
A kör bezárul. Bizony bácsi egyik leányánál, az Andráshidán élő Erzsébetnél kezdtük riportsorozatunkat, s ott is fejezzük be. A háziak kutyája, Manó most is barátságosan fogad, a háziasszony és férje szintén.
- Sokan jelezték, hogy olvasták a Zalatáj riportsorozatát édesapámról - mondja. - Nem gondoltam volna, hogy ennyien emlékeznek még most is rá.
- Bevallom, engem, a cikksorozat szerzőjét is meglepett, hogy Bizony bácsit, Bizony Istvánt, vagyis Stefano Bertinit még mindig ilyen szeretet övezi Zalaegerszegen...
- Hát igen... Aki az én apámat nem ismerte, vagy legalábbis nem hallott róla, az nem is egerszegi volt. Mi azért másképp láttuk a dolgokat, gyerekek, mint a kívülállók... Szigorú ember volt.
- Egy-egy pofon is elcsattant időnként?
- Igen. De most már másképp értékelem a dolgokat. Valamennyi gyermeknek szakmája lett, tisztességes életet él, nem lettünk betörők, bűnözők. Édesanyánk lágyszívű asszony volt, most már tudom, hogy kellett apánk szigora. Ő rendet tartott a családban.

 

Bizony bácsi leánya szerint édesapjuk rendet tartott a családban.

 

- Olasz vér... Kilenc gyermek felnevelése óriási feladat volt. Akadtak gondjaik?
- A tűzhely melegét édesanyánk biztosította. Édesapánknak különleges szokásai voltak. Nem egyszerre adta oda anyánknak a keresetét, hanem részletekben. S persze volt a fusizásból szerzett pénz, azt is így osztotta be. Kezdetben a Tejipari Vállalatnál dolgozott, ahonnét hordta az írót, így disznókat tartottunk. Olyan ólat épített, hogy annak mindenki a csodájára járt. Amíg nem foglalták el a disznók, mi házi színháznak használtuk az ólat.
- Szórta a pénzt?
- Azt nem mondanám, de voltak gyengéi. Nagyon szerette a narancsos cukrot és a csokival bevont nápolyit. Fizetéskor ezekből bespájzolt, aztán apránként osztogatta a gyermekeinek is. Főleg akkor, ha jól viselkedtünk. De ő is édesszájú volt.
- Mi volt a kedvenc időtöltése?
- A bicikliszerelés. De azt ki kellett várni... Nagyon szerette Bud Spencer filmjeit és rajongott Mario Lanza operaénekesért. Mondani sem kell, mindkettő olasz volt.
- Hosszú ideig betegeskedett?
- Nem mondanám. A korábban már említett sérv döntötte le a lábáról. Egy kétajtós szekrényt cipelt le egyedül az emeletről... 1998 február végén került be a kórházba, április 30-án temettük el... Kilencven éves lett volna…

E.E.

(Vége)

 

Az egykori ház (a kaputól balra) napjainkban, ahol a Bizony-család lakott.

 

A hétköznapi Egerszeg szereplői voltak (2017.05.19.)

Bizony bácsi és kordéja… (2017.05.22.)

Órákig halottnak hitték (2017.05.31.)

Alkatrészt kért „kocsijához” az olasz mérnököktől (2017.06.06.)

Magasított sámlit kért az igazgatótól (2017.06.13.)