„Betlehem városában, rongyos istállócskában…”

(2016.12.23., 14:00)

 

 

Augusztus római császár elrendelte, hogy birodalmának minden országában írják össze az embereket, mindeneket ott, ahonnan valók voltak. József, az ács is felkerekedett fiatal, várandós feleségével Máriával, hogy eleget tegyenek a császári parancsolatnak.
Mire Betlehemhez értek, rájuk borult a dermesztő éjszaka. A római hivatalnok, aki a számbavételt intézte, már régen megtért szállására, vagy valahol egy jó meleg csapszékben dorbézolt.
József és Mária járták a városka utcáit. József mindenhová bekopogott, ahonnan világosságot láttak kiszűrődni. Ám a betlehemi házak mind tele voltak már az összeírásra érkezett rokonokkal, s így őket mindenütt elutasították. Reményvesztetten kóboroltak a fagyos utcákon, kutyák ideges csaholása kísérte őket útjukon.
Végre egy ház gazdája, látván Mária előrehaladott állapotát, megkönyörült rajtuk. Így szólt József mesterhez:
- Gyertek, elvezetlek, benneteket a város szélén lévő istállómhoz. Ott a barmok melege mellett ellehettek reggelig.
Követték az irgalmas lelkületű gazdát és csakhamar oda is értek a barlangistállóhoz, amit éjszakai szállásul kínált nekik. Alighogy elvackoldódtak a szalmán, Máriánál jelentkeztek a szülési fájások, jeléül annak, hogy itt az óra. A vajudás nem tartott sokáig. Joachim és Anna leánya fiúcskát hozott világra, s abban a percben megjelent az égen egy vakítóan ragyogó, fényességes csillag, jelezvén, hogy megszületett a világ megváltója.

F.L.

 

A szerző illusztrációi.