„Az egerszegi labdarúgás legszebb, legszerethetőbb időszaka volt”

Beszélgetés Déri „Gusztival”, aki az „Év kapusa” volt 1972/73-ban (5.)

(2018.08.08., 8:30)

 

Déri László: - Amit sportiskolás koromban kitűztem célul, azt sikerült megvalósítanom.

 

Beszélgetésünk végére érkeztünk Déri Lászlóval, vagyis Gusztival, a ZTE egykori játékosával, aki az „Év kapusa” lett az 1972/1973-as bajnokságban. Az egerszegi csapat első NB I-es szezonjában… 45 évvel ezelőtt. Egy olyan korszakban volt a ZTE kapusa, amikor az ország labdarúgó közvéleménye zalai csodáról beszélt, amikor hetente 20 ezer néző előtt játszotta mérkőzéseit Szőcs János együttese. Az egerszegi labdarúgás csodálatos időszaka volt. (A cikksorozat előző részei az oldal alján találhatók - a szerk.)
- Mindent egybevetve elégedett vagy labdarúgó pályafutásoddal?
- Alapvetően nem érzem vesztesnek magam, de azt hiszem, hogy sokkal többet elérhettem volna. Amikor az 1972/73-as szezonban az „Év kapusa lettem, hívott a Ferencváros és az Újpesti Dózsa is. Ezt nagyon kevesen tudják.
- Miért nem mentél el, hiszen a fővárosból a válogatottság is közelebb kerülhetett volna?
- Huszonhárom éves voltam, talán ez is visszatartott. Ez egy kapus esetében még nagyon fiatal kor.
- Nem attól tartottál inkább, hogy nem tudsz gyökeret verni Budapesten?
- Ettől nem féltem, hiszen utána vidékre bármikor átigazolhattam volna. Nem mentem el, s ez a döntés azóta is bennem motoszkál. Amit sportiskolás koromban kitűztem célul, azt sikerült megvalósítanom, igaz ezért sokat tettem. Emlékszem, ifista koromban a rendőrség mögötti fekete salakos pályán edzések után Kocsis Tamás sokszor kint maradt és kapura rugdosott nekem. Ezt soha nem felejtem el neki.

 

A ZTE NB I-es csapatában… Az álló sorban balról a második, Szőcs János mester mellett (a fotó rákattintva nagyítható).

 

- Válogatottság?
- Egyszer majdnem sikerült. Zalaegerszegen rendezték a Magyarország-Bulgária barátságos találkozót. A szokás ilyenkor az volt, hogy a helyi NB I-es klubcsapatból is meghívtak egy-két játékost, akik leülhettek a kispadra. Mihalecz Pistáról, Soós Pistáról és rólam volt szó. Aztán nem jött össze…
- Kiket tartottál a legveszélyesebb csatároknak az ellenfeleknél?
- Várady Bélát a Vasastól és Bene Ferencet az Újpest Dózsától. Ennek ellenére Kozma Mihály, a Honvéd csatára rúgta a legtöbb gólt nekem.
- Mit jelent számodra Egerszeg?
- A szülővárosom, amelyre szeretettel gondolok vissza. Óriási élményt jelentett a fantasztikus szurkolótábor, a B-közép Szabó (Tike) Tibor vezetésével. Nem lehet elfelejteni azt, amikor felkerültünk az NB I-be… A Budapesti Spartacust vertük meg 2-1-re. Az északi oldalon lévő nyárfákon is lógtak az emberek, a szurkolók a vállukon vittek le bennünket a pályáról. Az első NB I-es mérkőzésen 22 ezren zsúfolódtak be a ZTE-stadionba. Ilyen szurkolótábora csak a Ferencvárosnak volt. Úgy gondolom, hogy a zalaegerszegi labdarúgás talán legszebb, legszerethetőbb korszakának lehettem az egyik szereplője.

E.E.
(Vége)

 

Az 1972/73-as bajnokságban az „Év kapusa” lett az élvonalban.

 

Csókolommal köszönt csapattársának (2018.06.08.)

Egyszerre álltunk Bolemányival a kapuban (2018.06.14.)

„Azt hiszem, hogy rosszul döntöttem…” (2018.07.11.)

Pénzfeldobás döntött az aranyéremről (2018.07.25.)