Amikor a ZTE az ország kosárlabdabázisa lett (2016.08.03., 9:40)

Emlékezés dr. Szalay Dénesre

 

Dr. Szalay Dénes egy új szakosztályi koncepciót dolgozott ki a ZTE-nél.


Az utóbbi időben  visszavonultan élt. Már beteg volt, de a megpróbáltatásokat fegyelmezetten tűrte. Igazi sportemberként.
Lehet, hogy ma már kevesen tudják, de a zalaegerszegi férfi kosárlabda-sport sokat köszönhet neki. Noha a szomszédvárból, Szombathelyről érkezett... A tanárképző főiskola elvégzése után a ZTE kosárlabdázója lett. Együtt játszott többek között Panácz Antallal, Eső Lászlóval és Horváth Jenővel. Tagja volt az NB II-be jutott csapatnak.
Miután visszavonult az aktív játéktól, 1975-77-ig a ZTE női kosárlabda-szakosztályának vezetője volt. Aztán váltott, 1977-től már a férfi szakosztály munkáját irányította, társadalmi funkcióban.
Mint a megyei napilap sportrovatának munkatársa szinte napi kapcsolatban voltunk, számos riportot készíthettem vele. Legkellemesebb élményei az NB I-be való feljutáshoz, illetve az azt követő 3-4 évhez kapcsolódtak. Nevéhez fűződik egy új szakosztályi koncepció kidolgozása, ami igen merész tervnek tűnt akkoriban.

 

Dr. Szalay Dénes és Varga Ferenc vezetőedző 1981-ben a ZTE-Honvéd mérkőzés előtt köszönti a visszavonuló Halász Istvánt.

 

Egy szakosztályi beszámoló alkalmával 3 éves, szigorú szempontok alapján felépített tervezetet tett le a ZTE elnöksége elé. Ez egyrészt a felmenő rendszerű utánpótlás-nevelésre, másrészt az akkor még szokatlan - de profi szemléletű - premizálási rendszerre, a családok lakáshoz juttatására épült. Teljesítése esetén előbb a dobogóra kerülést, majd a bajnoki cím megszerzését helyezte kilátásba.
Az elnökség tagjai alaposan meglepődtek az előterjesztésen, de dr. Szalay Dénesék nem kaptak egyértelmű elutasítást. Valószínűleg ez volt a zalaegerszegi kosárlabdasport egyik igen fontos pillanata, a felfelé ívelés kiinduló pontja, s a labdarúgással való rejtett, majd nyílt rivalizálás kezdete.
Az eredmények végül is a dr. Szalay Dénes vezette stábot igazolták. Felkutatták a zalai tehetségeket (Bodrogi Csaba, Farkas László, Földesi Attila, Bencze Tamás, Gáll Tamás), válogatott játékosokat igazoltak, s Magyarországon először szerződtettek légiósokat a lengyel Zbigniew Slominski és Zbigniew Blaszczak személyében. Zalaegerszeg ekkor lett az ország egyik kosárlabdabázisa.

 

1982 őszén készült a felvétel egy ZTE-Ganz Mávag mérkőzésen. Ekkor már szerepelt az egerszegi csapatban Blaszczak (kosárra dob) és Slominski (10).

 

Az egyik vele készített interjúban ezt mondta lapunknak: „Jó szívvel gondolok vissza az akkori játékosokra, vezetőtársakra és szurkolókra, s ezt az érzést a lezajlott ZTE »botrányok« sem tudták elhomályosítani bennem”.
A kosárlabda nem főállású hivatást jelentett számára, de örök elkötelezettséget. A civil életben is határozott és célratörő volt. Akár a Ganz Ábrahám fiúkollégium igazgatójaként, majd a megyei tanács elnökhelyetteseként, vagy a Fóti Gyermekváros igazgatóhelyetteseként, aztán a minisztériumban.
Utoljára 2009-ben találkoztunk személyesen a sport kapcsán. Szücs József, az 1988-as bajnokcsapat kapitányánál jöttek össze az NB I-be jutott, s ott bemutatkozó együttes játékosai, vezetői. A harmincadik évfordulón...
Akkor már beteg volt, de ezt nem sokan vették észre. Keményen, fegyelmezetten viselte a megpróbáltatást. Azok az órák, a régi társakkal való találkozás, az egykori sikerek felidézése gyógyírként hatottak.

 

Dr. Szalay Dénes a megyei tanács elnökhelyetteseként köszönti a ZTE 1990-ben bajnokságot nyert csapatát.

 

A kosárlabda számára örök szerelem maradt. Bár - ahogy a régi társak mondják - volt, amikor hűtlen volt hozzá. Játékosként - egy-egy mérkőzést kihagyva - visszaszökött Szombathelyre másik szerelméhez. Egy kórushoz, amelynek tagja volt. Mert kitűnő hangja volt és szerette a zenét (is)…

E.E.

xxx

Dr. Szalay Dénes hosszú, de az utolsó pillanatig méltósággal viselt betegség után 2016. július 15-én, 74 éves korában elhunyt. Végakaratának megfelelően szűk családi körben búcsúztatták.
Nyugodjék békében!

 

Azon a jubileumi összejövetelen… Balról Magyar Attila, Halász István, Szücs József, dr. Szalay Dénes, Fehér Imre (gyúró), Varga Ferenc, Lázár Béla (háttal).