A világklasszis fenegyerek… (2016.07.11., 9:55)

Egerszegi beszélgetés Klampár Tiborral (3.)

 

Napi nyolc órát edzett, s mint mondta, megérte. Ma is aktív versenyző.

 

Nyolcéves korában, első egyesületében, a Bp. Vörös Meteorban edzője azt mondta róla: „Ilyen ügyetlen gyereket még nem látott”. Magyarán eltanácsolták. Szerencsére ez nem szegte a kedvét, bátyja elvitte a Budapesti Postáshoz. Kétszeres világbajnok, többszörös Európa-bajnok asztaliteniszező lett belőle, ezüst-és bronzérmeit nehéz lenne összeszámolni. A magyar asztalitenisz fenegyereke, aki összesen négy és fél évet volt eltiltva. Emiatt nem utazhatott el pályája csúcsán, 1975-ben Kalkuttába, a világbajnokságra sem, a magyar szövetség nagy hibáját követően.
Hatvanhárom évesen is aktív versenyző és edzője az Extraliga-győztes Celldömölk együttesének. Ő volt a vendége a zalaegerszegi asztalitenisz juniálisnak, az EVO Asztalitenisz Klub csarnokavatójának. Klampár Tiborral beszélgettünk. (Az első két rész az oldal alján olvasható.)
- Az Ön nevéhez fűződik egy újítás a sportágban... A  mérkőzések között újraragasztotta az ütőborítást. Aztán egy csapattársa kileste a titkot...
- Mint sok újítás, ez is a véletlennek köszönhető.

 

Zalaegerszegen is beszélt az újításáról, az ütőragasztásról.

 

- Nem előre megfontolt szándékkal történt?
- Bizony nem. Egy edzésen a bátyámmal játszottam. Gyenge formában voltam, kaptam is tőle eleget. Rossz a gumi - mondtam - és letéptem az ütőről. Felraktam egy új borítást, de azzal sem volt szerencsém, alig pattogott a labda. Azt is letéptem, s visszaragasztottam a régit. Teljesen megváltozott az ütő. Fél óra múlva megismételtem a ragasztást az ugyancsak gumiból készült oldattal, egyre tökéletesebb lett. Másfél évig tudtam titokban tartani ezt a módszert, ezalatt számos versenyt nyertem.
- Mennyivel volt ennek az ütőnek a viselkedése más, mint korábban?
- Az eredeti erőkifejtés a felére esett vissza, annyira pattant el a labda az ütőről, nagyobb volt a fals és a pörgetés is könnyebb volt.
- Hogyan derült ki végül is a titok?
- Az a bolond Takács János, volt csapattársam kilesett a mellékhelyiségben. A ragasztó szaga tűnhetett fel neki. Ez még nem is lett volna baj, de - s ezért mondtam azt, hogy bolond - a következő viadalon mindenki szeme láttára ragasztott. Néhány héttel később már szinte mindenki használta ezt a módszert.

 

18 évesen, Jónyer Istvánnal az oldalán világbajnok lett párosban.

 

- 1975-ben Kalkuttában Jónyer István egyéniben világbajnok lett, s aranyérmet szerzett párosban is Gergely Gáborral az oldalán. Ön 18 évesen lett világbajnok Nagojában Jónyer Istvánnal párban. Mégis az 1979-es phenjani VB-n szerzett csapatarany maradt meg a magyar sportkedvelők emlékezetében leginkább. Mi ennek az oka?
- Azt a kínai csapatot akkor verhetetlennek tartották. S mi a saját kontinensükön, Ázsiában kétszer is simán legyőztük azon a világbajnokságon. A csoportmérkőzéseken 5-2-re, a döntőben 5-1-re. Azt hiszem, erre a sikerre nem lehet azt mondani, hogy véletlen volt, a szerencse mellénk állt.
- Az ütőragasztásnál már említette a bátyját. Sok riportot olvastam Önnel kapcsolatban, s mindig azt nyilatkozta, hogy Klampár Józsefnek köszönheti, hogy ilyen szintre jutott...
- Sokszor hallottam: könnyű neked, mert asztalitenisz-zseninek születtél. Soha nem lettem volna ilyen szintű versenyző, ha nem edzek napi nyolc órát. Sokszor az iskola helyett is az edzőterembe mentem. Volt, amikor a testvérem a hátán vitt haza, mert elaludtam a fáradtságtól. Bátyám szerepe elvitathatatlan. Nélküle valóban nem jutottam volna idáig.

E.E.
(Vége)

 

A phenjani világbajnokságon (1979) aranyérmet nyert magyar csapat a diadal 35. évfordulóján. Balról: Jónyer István, Takács János, Klampár Tibor, Gergely Gábor és Kreisz Tibor.

 

Ide kattintva a beszélgetés első része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés második része olvasható!