A törvényes és az árnyékállam (2021.01.04., 9:20)

 

Dr. Boros Imre szerint az árnyékállamok régóta léteznek.

 

Biden ígéretet tett több mint tízmillió illegális bevándorló részére állampolgárság biztosítására, míg az unióban éppen harmincnégymillió bevándorló érkezésével kívánnak kalkulálni a következő hétéves költségvetési ciklusban.
Alapos a felfordulás az emberek fejében mindarról, amit korábban az államokról tanultak, amiben hittek, és amit ezzel szemben manapság tapasztalnak. Alig néhány éve azokat, akik a demokratikus állami rendet veszélyeztető nem legalizált erőkről és ezek világméretű felforgató tevékenységéről beszéltek, képletesen diliházba helyezték, és összeesküvés-hívőnek (konteósnak) titulálták. Ez a minősítés a közbeszédből történő kiiratkozás, mellőzés és nyilvános megaláztatás, egzisztenciális sarokba szorítás volt, és részben ma is az. A konteósok állítják, hogy az államok törvényes rendjét jelentős erőközpontok erőszakkal kívánják megváltoztatni, azaz összeesküdtek az államok rendje ellen, a demokratikus állami rend megdöntésére törekednek. Nagy késéssel, de eljött az ideje, hogy a közvélemény felébredjen, mert „az oroszok helyett az összeesküvők már a spájzban vannak”.
Hazánkban is három évtized telt el a felismerésig a rendszerváltozás óta. (Kossuth-nóta: Ha még egyszer azt üzeni…) A veszélyt jelző ingerküszöb sokáig nagyon magasra volt állítva. De mit is tapasztal a közvélemény az invázió alatt álló országokban, nemzetállamokban? Külföldi forrásokból gazdálkodó szervezetek meghatározó szereplői lettek a közbeszédnek. A média döntő része ezeknek a szervezeteknek az útmutatásait hirdeti követendőnek. Egyes pártok választott vezetői is kritika nélkül átveszik az átláthatatlan forrásokból finanszírozott, „civilek”-nek álcázott eszmei-ideológiai rohamcsapatok tematikáját, és ha kormányra kerülnek, a törvények megváltoztatásában adnak ennek nyomatékot. Fokozatosan – de egyre biztosabban – ma már az ellenérdekelt nemzetállamok forrásait használva veszik uralmuk alá a nemzetállamok oktatási, képzési rendszereit. Még – az egyetemalapítások szabadságát kihasználva – a külföldiekre vonatkozó szabályokat is félrerúgva egyetemet alapítanak, ahol mást nem oktatnak, kizárólag a célországok törvényes rendjét felforgatni szándékozó tanokat. Szükséges, közjót szolgáló oktatás, mint műszaki, orvos-, agrártudományi, ott nem létezik. Ehhez a gazdaállam döntéshozó testületeibe épített támogatóik még a nemzetállam forrásait is mozgósítani voltak képesek.
Azon túl, hogy a nemzetállamok az árnyékállami nyomulásnak fontos terepei, ennél is nagyobb lehetőséget látnak a nyomuló árnyékállam képviselői az Európai Unióban. Ezt az idő igazolta is. Egyébként hogyan lehetne elképzelhető, hogy egy amerikai-magyar állampolgár és helyi lerakatai akadálytalanul járnak kelnek a különböző magas rangú vezetőknél (főbiztosok, főigazgatók) az EU intézményeiben (bizottság, bíróságok stb.). Őket azonnal a legmagasabb szinten fogadják, ráadásul sajtónyilvánosság előtt. Ilyen elbánás még az uniós tagországok vezetőinek sem jár, hiszen nekik jó előre be kell jelente­niük szándékukat a tárgyalásokra.
Nagyon jól haladtak az EU intézményeinek árnyékállami átalakítása terén is. A hajdan konzultatív céllal létrehozott Európai Parlamentet már teljesen uralják. Aki nem hiszi, ajánlom figyelmébe Nigel Farage felszólalásait ebben az ügyben. Több alkalommal konkrét személyeket – köztük parlamenti tisztségviselőket – nevesített, mint az árnyékállam jól dotált képviselőit.
Ujjal rájuk is mutatott. A megszólítottak egyike sem vette a bátorságot, hogy megszólíttatás címen felszólaljon, és kikérje magának a „vádat”. Maradt a kényszeredett inkább vigyor, mint mosoly. Jelentős árnyékállami képviselet található a bizottság soraiban is. Ezt tagadni is kár. A bizottságból kihagyhatatlan kulcsszereplő holland Timmermans büszkén vállalja az elvbarátságot Sorossal. Jourová asszonynak is valószínűleg jól jött az árnyékállami támogatás, hogy hazájában a feje felett gyülekező viharfelhők eloszoljanak. Ma mindketten – és mások is – hűséges szószólói az újdonsült „európai értékeknek”, mint a migránsok nyakló nélküli befogadása és a genderőrületek. Tisztában vannak azzal, hogy mást nem is tehetnek, csak egy „ballépés”, és szedhetik a sátorfájukat, de rosszabb is történhet, esetleg előkerülnek az off­-
shore-számlák és más egyebek is.
Végül listázzuk az árnyékállami hadállásokat. Vannak a nemzetállamokban választások útján a helyi parlamentekbe jutott alakzataik. (Hazánkban ezek előhírnöke volt az SZDSZ, ma több alakulat is árnyékállami ügyekben szorgoskodik) Jelentős számban találhatók árnyékállami ügynökök és „társadalmi kapcsolatok” a tudomány (főként a humán tudományok) területén. Nagyon fontos árnyékállami célterület a bírósági szervezet. Emlékezzünk, Sólyom elnök úrnak mint előhírnöknek nem volt szüksége, hogy belenézzen az írott alkotmány szövegébe, enélkül is kívülről idézte a „láthatatlan alkotmány” szellemét.

 

A magánpénz útjából sorozatosan tüntették el az akadályokat.

 

Joggal merül fel a kérdés, hogy ez az informális, senki által meg nem választott erőközpont hogyan és mennyi idő alatt tett szert ilyen mértékű befolyásra. Mára ugyanis az unióban minden a feje tetején áll. A történésekből úgy tűnik, hogy a brüsszeli bürokráciának van egy nagy birodalma, az EU már nem a tagországok összessége és közös akarata. A brüsszeli bürokrácia fel kívánja szippantani a tagországokat elképzelt birodalmába.
Távolról sem szabad azt gondolni, hogy mindezen árnyékállami befolyástömkeleg csak azóta létezik, amióta a közvélemény ingerszintjét is elérte.
Legújabb kori kezdetei az angol forradalomra vezethetők vissza. Véres forradalommal (1640–1649) döntötték meg a fennálló államrendet, a királyt kivégezték. Negyven év múlva érdekalapon kiegyeztek a monarchiával, és létrehozták az első magánpénzalapon nyugvó központi bankot is (Bank of England, 1694). Egyezség köttetett az uralkodó és a magánpénz urai között. Az állam biztosítja a haderőt és a flottát a birodalomépítő hódításokhoz, az uralkodó uralkodik, de a pénzemberek kormányoznak, hol őfelsége kormányaként, később ellenzékeként, függően attól, melyik pénzcsoport az erősebb. Ez ellen a birodalom ellen kívánt Napóleon birodalmat szervezni államipénz-alapon (Banque de France, 1804). Az első világháború előestéjén (1913) a pénzbirodalom Amerikában biztonsági tartalék magánpénzközpontot épített fel (Federal Reserve). A Harmadik Birodalom Napóleonhoz hasonlóan ismét állami pénzzel próbált revansot venni, és ellenbirodalmat gründolni. A második világháború után a magánpénz-birodalom központja egyértel­műen Amerikába került. A birodalmi terjeszkedés (a magánállam, deep state) minden addigi ütemet felülmúlt. A magánpénz útjából sorozatosan tüntették el az akadályokat, minden és mindenütt megszerezhetővé vált (1989-es washingtoni konszenzus, dereguláció, privatizáció). A magánpénz könnyen játssza ki az állami szabályokat, amelyek lényegében a dereguláció jegyében gyorsan el is tűnnek, gigantikus összegeket parkoltathatnak területen kívül (offshore-ban). A birodalom játszi könnyedséggel dézsmálja a nemzetállamok pénzvagyonát. A dézsmált pénzből üzemelteti hadállásait. Csalóka látszat, hogy az euró alternatívát képezne a magánpénz dollárral szemben. Ezt 2008–2009 látványosan bizonyította be. Nem az Európai Központi Bank, hanem a világ magánpénzurai nyújthattak segítséget Európában bajba jutott érdekeltségeiknek. Ráadásul a nekik kedvező törvényt lobogtatták meg az amerikai kongresszusi képviselőknek, amikor ezt tőlük számon is kérték. Az sem volt véletlen, hogy Trump megválasztása után az amerikai gazdaság egyetlen ellenségének éppen a központi bankot, a Federal Reservét nevezte meg.
Nagyon úgy tűnik, hogy a magánpénz-birodalom további terjeszkedésének ma már a demokrácia a fő akadálya, mert terjed a felismerés az árnyékállam viselt dolgairól. Ma már nem tudják eddigi beépített hadoszlopaikon keresztül mindenkori érdekeiknek megfelelően manipulálni a közvéleményt, helyi politikai osztagai­kat állandóan hatalmon tartani.
A választók minden riogatás ellenére ébredeznek. Időnként fel-felbukkannak erős, ellenállni képes alakzatok, amelyek keresztezik a terveiket. Ezt nagyon nem szeretik, hiszen ebből az következik, hogy nem működik megfelelően a jövedelmek szükséges részének a pénzbirodalom érdekében történő dézsmálása. A közbeszédben betöltött véleménymonopólium is töredezik. Nincs más hátra, mint megígérni a „mennyországot” a beáramló, harmadik világbeli tömegeknek. A befogadás érdekében őket egyetemlegesen védelemre szoruló menekülteknek kell titulálni. Tőlük, mint leendő állampolgároktól aztán elvárható lesz a választói lojalitás. Ráadásul a költségeket – mint eddig is – a befogadó nemzetállamoknak kellene állniuk. Vásárolják csak meg a nemzetállamok saját megszüntetésük biztosítékát az „új szavazópolgárokat”. Az euroatlanti térfél mindkét oldalán ez ma a lecke.
Biden ígéretet tett több mint tízmillió illegális bevándorló részére állampolgárság biztosítására, míg az Európai Unióban éppen harmincnégymillió bevándorló érkezésével kívánnak kalkulálni a következő hétéves költségvetési ciklusban. Ha a terv megvalósul és a bevándorlók „igazságos elosztását” is sikerül megoldani „demokratikusan” fogja Európa éppen a saját sírját megásni, amiben rövidebb, mint egy emberöltő alatt fog végleg kultúrástul, történelmestül eltűnni. Ha ezt nem akarjuk, óriási a felelősségünk, hogy megakadályozzuk. Mindenkire szükség van, aki már felébredt, és még sokakat fel kell ébreszteni. Ma nincs a jobb- és a baloldal között feloldhatatlan ellentét, de van a hazaszerető patrióták és az árnyékállam-építő globalisták között.

Dr. Boros Imre
(A szerző közgazdász)