A mi focink… (2017.12.01., 13:50)

 

Kereki Zoltán (balról) és Nyilasi Tibor kézfogása egy ZTE-FTC mérkőzés előtt. A ZTE csapatkapitánya nem kérte ki magának a kritikát.

 

A labdarúgás több, mint sport. Egyrészt nagyszerű játék. Még akkor is, ha amatőrök kergetik a labdát. Akik nem hiszik magukat profiknak.
A profi foci ugyanis más játék. Üzleti vállalkozás is.
Hogy mi történik most Zalaegerszegen? Ne várjanak tőlem választ. Azt mondták ugyanis, hogy ha segíteni nem tudok, legalább ne romboljak.
A rombolás távol áll tőlem. Aki ismer, tudja, hogy mindig a ZTE elkötelezett híve voltam. S meg is örökítettem az elért sikereket, de szóltam a kudarcokról is.
Újságírói pályafutásom során még soha nem volt olyan szerény képességű csapata a ZTE-nek, mint most. Az 1980-as évek elején - az NB I-ben játszott a ZTE - egy gyenge sorozat után ezt találtam írni az egerszegi csapat teljesítményéről: „Válogatottakkal megtűzdelt átjáróház a ZTE védelme”.
Megjelent a cikk a Zalai Hírlapban, s akkor döbbentem rá, hogy zöldfülű újságíróként talán túl merészen fogalmaztam. S láss csodát! Kereki Zoltán, az egerszegiek válogatott védője nem kikérte magának a taknyos újságírónövendék véleményét, hanem azt mondta: „Igazad volt, tényleg rosszul játszottunk.”
S még arra is emlékszem, amikor bizonyos problémák miatt kíváncsi voltam egy fővárosból a ZTE-hez érkezett védő véleményére, aki meglehetősen nyegle módon küldött melegebb éghajlatra. Mihalecz István (be kell őt mutatni?) tette helyre a fővárosi „sztárt”: Te, beszélj rendesen ezzel a gyerekkel!”
Most nincs kontroll, se önkontroll. Se jó foci, se közönség. Az újságírókra sincs szükség. Mert írnak. Néha kellemetlen dolgokat. Néhányan.
Nem értenek hozzá - mondják. Erre egy felénk még ismeretes mondással szeretnék válaszolni: Nem kell ahhoz tojást tojni tudni, hogy megállapítsuk róla azt, hogy záptojás.

 

Még tél sem volt, de december 3-án már kezdődik a tavaszi szezon az NB II-ben. A ZTE a Győri ETO vendége lesz. Az első fordulóban 0-0 volt az eredmény Zalaegerszegen.

 

Levelet kaptam egy olvasótól. Megosztom Önökkel:
„Szeretnék köszönetet mondani Önnek, hogy milyen őszinteséggel és korrekten ír a ZTE FC-ről, annak szégyenteljes szereplésével együtt. Azok közé tartozom, akik még mindig ki-ki járnak meccsre, de az interneten már csak a Zalatájat és a hajrazte.hu-t olvasom, ez a két oldal hozza az elvárt szintet szerintem. Egyetértek állításával, hogy az edzőváltás csak felületi kezelés. Én az Ön helyében mindenképp indítanék egy cikksorozatot a tények feltárására, vagy a klubot most is követő illetékesek megszólaltatásával. Én például mindenképp kíváncsi lennék korábbi játékosok (hogy látják ezt), a hajrazte.hu szerkesztő(je-i) véleményére, hogy ők hogy látják kicsit közelebbről a helyzetet, vagy akár a korábbi tulajdonos, Nagy úr véleményére. Ez csak ötlet, és én egyszerű szurkolóként nem is látok bele a dolgokba, de többedmagam nevében mondhatom talán, hogy érdekelne az említettek véleménye is. Ahogy az Öné is természetesen. Üdvözlettel: a Zalatáj lelkes olvasója.”
Válaszoltam a levél írójának, íme:
„Köszönöm kedves és bátorító sorait. Tudja, mindig van egy határ, ahová elérve felteszi az ember a kérdést: érdemes írni, küzdeni, csatázni? Aztán eltelik néhány nap és folytatjuk a szélmalomharcot. S közben arra is próbálunk időt szakítani, hogy kiderítsük: valójában mikor alakították a ZTE-t? Folytatjuk tehát! Üdvözlettel: Ekler Elemér.”
Folytatjuk tehát. Nincs könnyű dolgunk, hiszen fekete-fehér helyzet a legritkább esetben létezik. A ZTE-ügy semmiképpen nem tartozik közéjük. Mert azt feltétlenül le kell szögezni, hogy a klub jelenlegi többségi tulajdonosa az utolsó pillanatban érkezve megmentette a ZTE-t attól, hogy a megyei bajnokságba zuhanjon vissza. Ezért mindenképpen köszönet jár! Ám a remélt előrelépés egyelőre várat magára. Ha a jelenlegi lehetőségek csak a másodosztály középmezőnyére elégségesek, akkor a jövőt illetően lényegében két eset jöhet szóba. Marad a középszer (s ezt tudomásul kell venni a tények ismeretében), vagy (én ebben reménykedem) egy szélesebb körű összefogással meg kell találni az előrelépés módját.

E.E.