A hévízi tűzfészek... (2016.07.20., 9:10)

Harminc év után (15.)

 

Gaál Imre: - Bennünket, mint nyulakat, előhúztak a kalapból.

 

Túl vagyunk a tragikus évfordulón, s folytatjuk a szomorú események felidézését. 1986 március harmadikára virradóra kigyulladt, majd leégett a hévízi tófürdő épülete. Riportsorozatunk korabeli, majd pár évvel későbbi interjúk segítségével próbál minél hitelesebb képet adni a történtekről. Ahogy 1994-ben, úgy 2016-ban is felkerestük Gaál Imrét, a büntetőügy egyik vádlottját, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt a bíróság, majd aztán a legfőbb hatóság - bűncselekmény hiányában és a törvénytelen eljárás miatt - rehabilitált.
Visszatekintésünk meglehetősen rendhagyó. A múlt ötvöződik a jelennel. S így egyre tisztább a kép Gaál Imre szerepét illetően.
Az az érzésünk, hogy Gaál Imre nagyszerű bűnbaknak bizonyult. Neveltetése révén úriember volt még a szocialista időkben, párttagként is. S ezt nem sokan tolerálták.
A Zalatájban 1995-ben megjelent cikkel folytatjuk a történések felidézését (az előző részek az oldal alján találhatók):
„Előző számainkban megszólaltattuk a térség akkori országgyűlési képviselőjét, dr. Czoma Lászlót, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre. Hetekkel ezelőtt közöltük a Népszabadság 1986. december 13-iki számában megjelent cikket, ami részletesen foglalkozott a tűzesettel. Az országos napilap néhány év múlva ismét napirendre tűzte a témát. Ezúttal nem Szabó László, hanem Pünkösti Árpád járt  a fürdőhelyen. Az „Aranyásók kora Hévízen” című riportot idézzük fel most… (Az újságíró Gaál Imrét - faggatta - a szerk.)
»Mostanában a rablógyilkos is pörújítást kér, mert áldozata kommunista volt. Ha Gaál Imre esetében nem is erről van szó, a hévízi fürdőépület leégéséért elítélt gazdasági főigazgató-helyettes - ma rokkantnyugdíjas - is gyanús: csak nem a 142 milliós kárt okozó tüzet akarja meg nem történtté tenni?
- Még pörújításra sem igen kerülhet sor, hisz a Legfőbb Ügyészség azt válaszolta, hogy a per iratait nem áll módjában beszerezni. Eltűntek volna? Zalában a rendszerváltás nem zajlott le, a megyei főügyész hajdan a pártbizottságban dolgozott.
- Épp ő tartana be a gyógykórház volt párttitkárának?
- A lelkiismeretem nyugodt, nem tagadtam meg a múltamat. Akik kezén eltűntek az akták, azoknak van rejtegetni valójuk. Az 1986-os hévízi tűz idején égett le a Mikroelektronikai Vállalat, és bár ott tizenötször annyi volt a kár, nem csuktak le senkit. Az orosházi üveggyárbeli tűzben hárman meghaltak, mégsem volt börtönbüntetés. Az egyik szakértő lehetségesnek tartotta, hogy a tófürdőben gyújtogatás történt, de nem figyeltek rá. A Bűnügytechnikai Intézet szakvéleménye szerint a szaunákályhák csak úgy okozhattak tüzet, ha a forró kövekre gyúlékony anyag került. Elsiklottak afölött is, hogy az egyik dolgozó a szaunát be-bekapcsolgatva, több éjszakán át ott aludt, mert összeveszett a feleségével. 33 fokos víz fölött fázott? Ha ez képtelenség, miért kapcsolta be a szaunát? Egyedül volt? Vallomás után gyorsan továbbállt, a kutya sem törődött vele.

 

Hogy mi okozta a tüzet, arra a mai napig nincs válasz.

 

- Az édes életet nem kabinosok élik! Hévízen dáridót rebesgettek, és a »bűnös« szauna használatát a jó kapcsolatairól ismert Gaál Imre engedélyezhette!
- Hévízen eljött az aranyásók kora: sok a pénz nagy a szabadság, és mindenki lő mindenkire. Az egyik vádlott-társam Kornélia-napon azzal kapcsolta be a szaunát: »Nemcsak az urak privilégiuma, hanem a parasztoké is!« A tűz előtt negyed évvel voltam utoljára a szaunában. A pletykákat persze hallottam, de ha nem találtak nyomokat, a szóbeszédre nem lehet eljárást alapozni. És itt még a természeti törvényeket is figyelmen kívül hagyták. Azt például, hogy a vörösfenyő 450 fokon gyullad, a bíróság megállapítása szerint pedig a hibás szaunakályhák is csak 300 fokra hevültek. Hogy lett akkor ebből tűz?
És miben különbözik egy szaunakályha egy rezsótól vagy egy bojlertől? Hármas biztosítás volt ezen is. 120 fok fölött az automatának, 12 óra múltán az időmérő órának kellett volna kikapcsolnia, és még ott volt a biztosíték. De a Legfelsőbb Bíróság is leírta: »A szaunakályhák automatikája vagy eredetileg hibás volt, vagy a tűz következtében romlott el.« Az elítélteknek ez nem mindegy! Megállapították: a tűz nem elektromos hibából keletkezett. Akkor a pénzügyekért felelős gazdasági igazgató a bűnös? Lehet, hogy szikra okozta a tüzet. Aznap hegesztettek a tetőtérben, és a fal kettős rétege közé beeshetett egy izzó fémrög. Ennyi bizonytalanság mellett el lehet ítélni öt embert?
- A szauna terv nélkül készült, és trehányul kezelték!
- Nem kívánom taglalni, ki vette át az új épületet, hogy a fürdőmestertől kezdve a főigazgató-helyettesekig ki miért volt felelős, az biztos: én kaptam a legnagyobb büntetést. Pedig ha a szaunakályha rossz volt, nem kellett volna legalább a 130 milliós kártérítést kifizető Állami Biztosítónak perelnie a gyártót? És amiről nem szokás beszélni: a hévízi tűznél nem állt feladata magaslatán a tűzoltóság sem. A parancsnok azt mondta, ne bántsuk egymást, és én is javasoltam a kitüntetésüket, pedig a haboltójuk nem működött, az éjjel kettőkor kezdődő tüzet reggel fél nyolckor is oltogatták. A 70-80 méteres faépület az egyik végén kezdett égni. Egy kolléga javasolta, robbantassák le a honvédséggel az ép részt, de ők stílfűrészeltek, azok meg potyogtak a vízbe. Ha robbantanak, talán csak 30-50 millió lett volna a kár, Ebben a faépületben nem voltak tűzszakaszok, amiket le lehetett volna zárni, sőt lángmentesítve sem volt, a tűzoltóság mégis kiadta az engedélyt. Kik mulasztottak hát, és kik kaptak kitüntetést?
- Miért kért kegyelmet?
- Mit tett volna, ha beteg, és a nyakára teszik a kötelet? A tűz után én nem engedtem a MÉH-nek a szaunakályhák roncsait elvinni, nehogy akadályozzam a vizsgálatot. A nyomozás végén a gyanú elvetésével megszüntették ellenem az eljárást, majd minden újabb bizonyíték nélkül vádat emeltek. Nem ám a bűnüldöző szervek kezdték, hanem 1988 decemberében a Népszabadság. A cikk mindenkit megelőzve elítélt…«
»Gondolja, húsz hónap börtön keserűsége elég ok rá, hogy az egész világot vádolja?
- Bennünket, mint a nyulakat, előhúztak a kalapból, és a mindenütt fellelhető hatásköri, munkaköri tisztázatlanságokat, trehányságokat - köztük az én mulasztásaimat - vélték, nevezték ki a tűz okának. Hévíz tudja, mekkora hatalom a sajtó. Nemcsak bennünket tudott becsukatni, hanem a nyirádi bányát is.
- Ön nemcsak »tűzszerész«, hanem »vízszerész« is?
- A körülmények rákényszerítettek a gondolkodásra. Az Alutröszt magát jelentett fel azzal, hogy 200 milliót adott a Hévízi-tó állapotának a felmérésére. Hogy ebből a pénzből mi mindenre csíptünk el a gyógykórházban, azt tudom. Annak viszont Bíró Csaba volt kollégám a megmondhatója - bűnbakot csináltak belőle is -, hogy Hévízen 1929-ben, jóval a karsztvízkiemelés előtt is kipusztult a lótusz, »végveszélyben« volt a tó. Senki sem tudta egyértelműen  megmondani, hogy inkább az évek óta tartó aszály vagy a bauxitbányászat a felelős-e a források apadásáért. És a tó helyi »fosztogatóiról« alig esett szó! A rangosabb üdülők sorra építették a gyógyrészlegeiket. Két főnök összeveszett, mire a közeli hotel azóta is kihasználatlan medencét, kezelőket épített. Ez mind viszi a vizet. Amikor vezetékeikre felszereltük a vízórát, nyomban megugrott a tóban a vízhozam. Tisztelem a környezetvédőket, de a szakértők szerint sem kizárt, hogy a Hévíz Megmentője címért versengve elhamarkodottan záratták be a kormánnyal a nyirádi bányát.

 

*

 

Az aranyásók fejlesztette Hévízen a külföldi az úr. Nyílnak is a szebbnél szebb vendéglátóhelyek, de órákat kell sorban állni a telefonnál. Az új tófürdőben annyi a napozóhely, hogy azok napolaja a fél Balatont is megmérgezné. A 40 forintos parkolóban 400 ezer forint volt egy bodega, ma 2-6 millió. A szép Castrum kemping évi 50 ezer forintért bérli a kórháztól a telket, a negyedakkora parkoló bérlete 450 ezer. A helyi lapban a polgármester a választóit vádolja, hogy a szobakiadás 60-70 százalékát eltitkolják. Az orvosok meg a saját III/III-as ügynököket keresik; röpködnek az aranyásók lövedékei.

Pünkösti Árpád”
(Folytatjuk)

 

Csak romok és titkok maradtak.

 

Ide kattintva a beszélgetés első része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés második része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés harmadik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés negyedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés ötödik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés hatodik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés hetedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés nyolcadik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés kilencedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés tizedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés tizenegyedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés tizenkettedik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés tizenharmadik része olvasható!

Ide kattintva a beszélgetés tizennegyedik része olvasható!