A centerhalfok gólzsákja (2016.07.08., 10:30)

Négyszemközt Mihalecz Istvánnal (7.)

 

Mihalecz István: - Azt hiszem, mindenféle szempontból az első két év volt a legcsodálatosabb.

 

A főcím az ifjabb generáció számára magyarázatra szorul. A centerhalf középhátvédet jelent magyarul (általában a középfedezetet is így nevezték régebben - a szerk.), a gólzsák kifejezést viszont nem kell megmagyarázni. Az, hogy Mihalecz István, a ZTE egykori kiváló labdarúgója védő létére 280 NB I-es mérkőzésén 46 gólt szerzett, egészen kivételes teljesítmény. Nagyon sok csatár megirigyelné.
Mici bólints! - követelte a közönség, amikor szöglethez vagy kapu közeli szabadrúgáshoz jutott a ZTE. S Mici bólintott, vagy éppen biztos lábbal értékesítette a 11-eseket.
Mici tősgyökeres zalaegerszegi. A Kinizsi és a Bocskai utca sarkán volt a gyermekkori családi otthon. Ma is a megyeszékhelyen él, a Vizslaparkban. Folytatjuk beszélgetésünket. (A sorozat előző részei az oldal alján találhatók.)

 

Egy érdekes felvétel: Mihalecz István Péter Zoltánt említette a fiatalok közül, s a fotón éppen egymás mellett állnak. No, de soroljuk fel a többieket is, hiszen megérdemlik! Álló sor, balról jobbra: Szőcs János vezetőedző, Déri, Szatmári, Péter, Mihalecz, Molnár, Gáspár, Bolemányi. Középső sor: Fodor, Rácz, Antoni, Pusztai, Kelemen, Kocsis II., Buti, Bognár György gyúró. Elöl: Csepregi, Soós, Józsi I., Bogáti, Szentes, Tóth Gy.

 

- Pályafutásod alatt volt konfliktusod edzővel?
- Nem emlékszem ilyen esetre…
- Pedig csapatkapitány is voltál, s ebben a feladatkörben néha elkerülhetetlen az ütközés…
- Csapatkapitányságom ideje alatt Szőcs János volt a vezetőedző, vele normális volt a kapcsolatunk. Néha persze ki-kimaradtunk egy mérkőzés után, amiért természetesen neheztelt ránk. Ilyenkor azért kissé fagyosabb volt a légkör. Egyszer megléptünk este az edzőtáborból, egy kis lazításra volt szükségünk, persze nem ittuk le magunkat a sárga földig. A Mester megtudta, mi persze tagadtunk. Megbüntetett bennünket, de ezzel le is zárult az ügy. Tudomásul vettük, neki, mint edzőnek, igaza volt.
- A játékostársakkal sem volt összetűzésed?
- Egy labdarúgócsapatnál törvényszerűen kialakulnak csoportok, akár életkor, akár játéktudás alapján. Az NB I-be jutott együttesből természetesen Szabó Rezső, Tóth József (Lutya), Papp Tóni, Prokisch Karcsi, Bita József és a többi hasonló korú játékos alkotott egy társaságot, s őket váltotta később egy másik csapat, amelynek én is tagja voltam.

 

Két nagy öreg a ZTE csodálatos korszakából: Prokisch Károlyt (jobbról) búcsúztatja a kapitány, Papp Antal.

 

- A fiatalokkal milyen volt a kapcsolat?
- Ha jól emlékszem, Péter Zoli volt az első az ifjabb generációból, aki közel tudott kerülni az úgymond öregekhez. Aztán jöttek a többiek, Czigány Csaba vezérletével. Nem volt velük semmi gond, mi értékeltük a tehetségüket, ők pedig megadták a kellő tiszteletet a tapasztaltabb játékosoknak, akik már sokat tettek a klubért.
- Azt már említetted, hogy a közönség, az NB I újdonsága miatt az első két élvonalbeli év felejthetetlen volt. A csapat szempontjából melyik időszak volt a legemlékezetesebb?
- Azt hiszem, mindenféle szempontból az első két év volt a legcsodálatosabb. Abszolút újoncként a hatodik helyet szereztük meg. Aztán hosszú évekig a középmezőnyben, a 8-12. helyen szerepeltünk, de kiesési gondjaink nem voltak, nem úgy, mint a Haladásnak, amely akkor amolyan ki-bejáró csapat volt az NB I-ben

E.E.
(Folytatjuk)

 

Mihalecz István (szemben) az ellenfél kapuja előtt. Egy gólerős védő, akitől rettegtek a másik csapat bekkjei.

 

Ide kattintva az első rész olvasható!

Ide kattintva a második rész olvasható!

Ide kattintva a harmadik rész olvasható!

Ide kattintva a negyedik rész olvasható!

Ide kattintva az ötödik rész olvasható!

Ide kattintva az hatodik rész olvasható!