A bátor lehetőségnek nevezi a jövőt (2017.05.12., 15:05)

„Zalaegerszeg egy életre való város”

 

Az egykori vár makettjének avatásán Farkas Ferenc, Balaicz Zoltán és

Vigh László.

Fotó: Pataki Balázs

 

770 óvodás 770 lufit eresztett fel…

Fotó: Pataki Balázs

 

Zalaegerszeg első polgármesterének, Kovács Károly emlékkövénél tartott koszorúzással, majd a Mária Magdolna plébániatemplomban celebrált közös imával kezdődött a Város Napja alkalmával rendezett ünnepségsorozat ma délelőtt a zalai megyeszékhelyen.
Ezt követően a Mindszenty téren felavatták az egykori zalaegerszegi vár makettjét, Farkas Ferenc szobrászművész alkotását, majd 770 óvodás 770 lufit eresztett a magasba, utalva ezzel a város 1247-es első írásos említésének évfordulójára.
A Városi Díszteremben Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte az ünnepi közgyűlésre érkezett vendégeket. Ott volt Pogácsás Tibor önkormányzati államtitkár, Szita Károly, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Vigh László országgyűlési képviselő, dr. Pál Attila, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Rigó Csaba, a Közbeszerzési Hatóság elnöke, dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott, dr. Koczka Csaba, a Zalaegerszegi Járási Hivatal vezetője, s a város több díszpolgára is.
Balaicz Zoltán polgármester ünnepi beszéde elején felelevenítette a város több évszázados történetének jelentős eseményeit, fejlődésének főbb állomásait. A jelenhez érve megjegyezte: „Az élet egyik legnagyszerűbb és legmegtisztelőbb feladatának tartom, hogy szülővárosom, Zalaegerszeg polgármestere lehetek. A zalai megyeszékhely vezetőjének lenni nagy büszkeség, de a dicső múlt miatt komoly felelősség is! Pártolni a modernizációt, de megtartani az értékeket és a hagyományokat”.
A jelen után a jövőről is szólt a város vezetője. Mint mondta: „Szeretnénk, ha Zalaegerszeg nem csak a múlt és a jelen, hanem egyben a jövő városa lenne. Igen, azt szeretnénk, hogy Zalaegerszegen mindenki megtalálja a jövőjét!”
A polgármester ezt követően méltatta az idei kitüntetetteket. Elismerően szólt az új díszpolgárról, Szabolcs Péter szobrászművészről, a Pro Urbe díjas Stróber László apát-plébánosról és Szakály István egykori válogatott atlétáról, a Zalaegerszegi Atlétikai Club igazgatójáról.
Beszédét így zárta Victor Hugo szavaival Balaicz Zoltán: „ A jövőnek sok neve van. A gyenge úgy hívja: elérhetetlen. A gyáva úgy, hogy ismeretlen. A bátor pedig lehetőségnek nevezi.”
A polgármester ehhez a bátorsághoz kívánt kitartást és egészséget. Gratulált a díjazottaknak, szeretett szülővárosának, Zalaegerszegnek pedig boldog születésnapot kívánt.

 

Balaicz Zoltán: - Azt szeretnénk, hogy Zalaegerszegen mindenki megtalálja a jövőjét!

 

Pogácsás Tibor köszöntő beszéde elején az ember és a szülőföld különleges kapcsolatáról szólt. Mint mondta, ez a viszony a mai korban mintha lazulni látszana, ám továbbra is óriási a jelentősége. Zalaegerszeget egy dinamikusan fejlődő városként jellemezte, amely a Modern Városok Programnak is köszönhetően biztató jövő elé néz, s ez kihat a környező településekre is. Az államtitkár fontosnak tartotta megemlíteni, hogy éppen egy hét múlva lerakják annak a tesztpályának az alapkövét, amely által Zalaegerszeg nemzetközi ismertsége is növekedni fog.
Szita Károly nem csak mint a szomszédos Somogy megye székhelyének polgármestere, hanem a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként is köszöntötte Zalaegerszeget. A zalai megyeszékhelyt Magyarország erős városának, szilárd közösségének nevezte. Egy város legnagyobb erőssége a közössége, amely a lelkét adja a településnek. Zalaegerszeg ilyen; egy életre való város.
A beszédek után Balaicz Zoltán átadta az elismeréseket az idei díjazottaknak. 2017-ben Zalaegerszeg Város Díszpolgára Szabolcs Péter szobrászművész lett, Pro Urbe díjat kapott Stróber László apát-plébános és Szakály István klubigazgató.
Az ünnepségen dr. Kovács Gábor címzetes főjegyző és Balaicz Zoltán kitüntető címeket adott át a polgármesteri hivatal öt dolgozójának: dr. Fata Anikónak, Vásár Mariannának, Kemes Tímeának, Rostásy Sárának és Fekete-Kállai Krisztiánnak.
Az ünnepi közgyűlés bensőséges hangulatához jelesen hozzájárult a Liszt Ferenc Iskola régi diákokból álló kórusának műsora Kövécs Edit karnagy vezetésével. Az ünnepségen vetített filmbejátszások elkészítésében jelentős segítséget nyújtott Horváth Szilárd és a Zalaegerszegi Televízió.

E.E.

 

Számos megyei vezető, díszpolgár volt jelen a közgyűlésen.

 

Zsúfolásig megtelt a díszterem.

 

* * *

 

Az alsó sorban balról Szakály István, Szabolcs Péter és Stróber László. Hátsó sorában balról Vigh László, Fekete György, Zalaegerszeg díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Balaicz Zoltán, Pogácsás Tibor és Szita Károly.

 

Szabolcs Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész lengyel származású munkáscsaládban született Diósgyőrött 1942. szeptember 22-én. Mind anyagilag, mind egészségileg nehéz körülmények között nevelkedett. A teljes esélytelenség tudatával felvételizett a Képzőművészeti Gimnáziumba, ahova azonban azonnal felvették. Itt Somogyi József, majd a Képzőművészeti Főiskolán - ide a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál töltött 1 éves kitérő után vették fel (1962-ben) - Szabó Iván lett a mestere.
A főiskola befejezését követően szinte véletlenül került Zalaegerszegre 1967-ben, s ettől kezdve él a városban. Nagy ambícióval, tele energiával érkezett a fiatal művész, hogy megpezsdítse a város művészeti életét, mert úgy gondolta, „friss vérkeringésre” van szükség.
Szabolcs Péter optimista ember. Fiatalos lendülettel vállalt fel a szobrászi önmegvalósítása mellett szervezői feladatokat is. Gimnáziumi óraadóként tanította a középiskolás korosztályt, komoly részt vállalt az országos jelentőségű egervári művésztelep létrehozásában, évekig vezette a városi képzőművészeti szakkört.
Helyzetének, küldetésének súlyát átérezve a szakmai közélet szinte minden szintjén jelen volt, és fontos pozíciókat töltött be a helyi és a regionális művészeti szervezetekben. Mindenkinek igyekezett segíteni, megkeresve benne a jót, a tovább építhetőt.
Mindeközben persze szobrászkodott, nem is keveset. 1969-ben a Göcseji Múzeumban rendezte első önálló kiállítását, 1972-ben Letenyén állították fel az első köztéri szobrát.

 

Szabolcs Péter és felesége.

 

Különösen sikeres éve volt 1975, amikor megkapta a ravennai II. Nemzetközi Dante Biennale aranyérmét a Fiatal Képzőművészek Jubileumi Kiállításán, Budapesten pedig II. díjjal jutalmazták. Ezután egymást követték az elismerések, melyek közül kiemelkedik a Képzőművészeti Alap Kiállítási Nívódíja (1980), majd a Munkácsy-díj (1984). Kiállításait, köztéri alkotásait ma már számba venni is nehéz. Csak Zala megyének mintegy másfél tucatnyi településén állították fel szobrait.
2006-ban a város Pro Urbe Zalaegerszeg kitüntető címben részesítette.
Köztéri alkotásai közül Zalaegerszegen megtalálható többek között:
Zrínyi Miklós portré, Csány László faszobor, Pálóczi Horváth Ádám dombormű, Dísz téri szökőkút és a Tulipán, Király és Királyné (emberpár), Jákum Ferenc dombormű (utcatábla), József Attila dombormű, Tudomány és Művészet, Gizella dombormű stb…
Műveit még sok helyen, szerte az országban, és a határokon túl is, Herszontól Münchenig megcsodálhatjuk. Kiállításokon szerepelt többek között Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Bulgáriában, Finnországban.
Művészi eszköztára meglehetősen széles. Dolgozott fémmel, kővel, fával, olykor, ha a művészi gondolat úgy kívánta, korhadt, már alig alakítható fadarabokkal is. Kedvelt technikája a rézlemez gyűrése, amely a lehetőségek megdöbbentően széles tárházát vonultatja fel.
Alkotó munkája során a humánumot keresi, az emberben lakozót, amit nem lehet másképpen kifejezni. Azt vallja, hogy emberekről csak az embereket megmintázva lehet beszélni. Tematikája mindebből adódóan igen sokrétű, az emberi élet minden aspektusára kiterjed. Szülő-gyerek kapcsolat, gyermekség, szerelem, örömök és tragédiák, emberi kapcsolatok, tulajdonságok, hit, öregség, halál - mind végigvonulnak a művészetén. Megdöbbentő dolgokat tud elmondani az emberről.
Rengeteg barátra és művésztársra tett szert a közel 75 év alatt.
Érzelmes művész, mondják róla, hogy bosszankodó és nyűgös is néha, de szeretettel fordul az emberek felé. Mindez látszik munkáin, megformált alakjain. Egyik művésztársa fogalmazott így: „Péter úgy jó, ahogy van.”
Szabolcs Péter példaértékű, magas színvonalú művészeti munkájával hozzájárult Zalaegerszeg város kulturális fejlődéséhez, szépüléséhez. Több évtizedes tevékenységével elősegítette a város tekintélyének és jó hírének növelését.

 

Stróber László átveszi a kitüntetést Balaicz Zoltántól.

 

Stróber László apát-plébános a Nagykanizsa melletti Rigyácon született 1952-ben. Már egész fiatal korában foglalkoztatta a papi hivatás gondolata, amely a szerzetesi gimnázium elvégzésével csak erősödött benne. Megérintette az atyák példamutató élete és a szeretetteljes légkör, amely az intézményt jellemezte.
A gimnáziumot szemináriumi évek követték, amelyeket a budapesti Hittudmányi Akadémián töltött el. László atya 1984-ben került Zalaegerszegre az olai templomba káplánnak, majd 1989-ben a Mária Magdolna Plébániára. Kis kitérővel ismét visszakerült a Mária Magdolna Plébániára, amelynek 1998-tól plébánosa.
László atya szerepe a zalaegerszegi hitéletben jelentőségteljes és példaértékű. Papi hivatását egyszerre gyakorolja a Mária Magdolna Plébánián, a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban, illetve annak kápolnájában, és önálló plébániaként való működéséig a kertvárosi templomban. Szokás őt az építő plébánosnak is nevezni, hiszen neki köszönhető a Mária Magdolna Plébániatemplom teljes külső és belső rekonstrukciója, a kertvárosi templom megépítése, a katolikus kultúrház homlokzatának felújítása és számtalan kisebb-nagyobb munka a környező településeken. Fáradhatatlan építő tevékenységét 2000-ben apátplébánosi ranggal ismerte el az egyházmegye. A Mária Magdolna templom több mint egy évtizedig tartó felújításának elismeréséül Podmaniczky-díjat kapott. Részére a város 2003-ban „Zalaegerszegért” díjat adományozott.
Az apát-plébános aktívan részt vesz a város közéletében. A városnapi rendezvények a László atya által vezetett közös imádsággal kezdődnek. Az önkormányzat felkéréséit mindig örömmel fogadja, neki köszönhetően a világi események, ünnepségek sosem nélkülözik az egyházi jelenlétet.
Szakály István egykori válogatott atléta, a Zalaszám ZAC ügyvezetője 1947-ben született Zalaegerszegen.
Sportolói pályafutását labdarúgóként kezdte a ZTE csapataiban, majd 18 éves korától váltott az atlétikára. Többször utánpótlás és kétszer a felnőtt válogatott tagjaként képviselte hazánkat a rövidtávfutó versenyszámokban. A 4x400 m-es váltóval országos utánpótláscsúcsot is tartottak.
Sportolói pályafutása befejezése után edzői tevékenységet végzett a tanítás mellett, majd a megalakuló Zalaegerszegi Sportiskola atlétikai szakág vezetője lett. A ZTE atlétikai szakosztályánál folytatta, több tanítványa szerepelt a korosztályos válogatottakban, Ifjúsági Barátság Versenyen és junior Európa-bajnokságon. A későbbi olimpiai és világbajnoki döntős, fedettpályás Európa-bajnok gátfutó, Bakos György nevelőedzője volt négy évig.
A szakosztály vezetőedzői posztja mellett dolgozott az egyesület elnökhelyetteseként is, majd 1992-től a Zalaegerszegi Atlétikai Club ügyvezetője. Társadalmi munkában 20 évig volt a Zala Megyei Atlétikai Szövetség elnöke, egy ciklusban a Zala Megyei Sportszövetségek Egyesülését is irányította elnökként.
A Zalaegerszegi AC idén lesz 25 éves, a klub adta Zalaegerszeg első olimpikonját, azóta további 4 olimpián volt ZAC versenyző, több száz országos bajnokságot nyertek a sportolóik, és valamennyi korosztályos világversenyen szerepeltek atlétáik. Az egyesület 16 mellékállású edzővel 400 fiatal sportolását biztosítja, és a felnőttek részére külön szabadidősportos szakosztályt működtet.
Zalaegerszeg MJV Közgyűlése 1995-ben „Zalaegerszegért” díjat adományozott részére.
A klub irányításában, az anyagi háttér megteremtésében, az évente 1 - 2 országos és tíz régiós verseny megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerző Szakály István az idén tölti be 70. életévét.

 

Szakály István és felesége a kitüntetés átadása előtt.

 

Az ünnepséget még meghittebbé tette a kórus szereplése.

Fotók: Zalatáj