75 éves az egerszegi „Garrincha” (2018.10.19., 12:50)

 

A két ünnepelt a ZTE FC elnökével. Balról Madár Gábor, Végh Gábor és Bita József.

Fotó: ZTE FC honlapja

 

Néhány nappal Madár Gábor 80. születésnapja után ismét egy jubileumi évfordulóhoz érkező ZTE-kiválóságot köszönthetünk: Bita József október 24-én tölti be 75. életévét.
Akárcsak az „Öreg”, vagyis Madár Gábor esetében, az egerszegi „Garrincha” (az ördöngösen cselező néhai brazil kétszeres világbajnok labdarúgó - a szerk.) játékos-pályafutásának állomásait, emlékeit is egy korábbi interjú segítségével idézzük fel. A ZTE-mozaikok I. kötetben szereplő írást olvashatják.
Jó egészséget, sok boldogságot kívánunk Bita Józsefnek!

E.E.

***

- 1963-ban kerültem a ZTE-hez, ahol csodálatos tizenkét évet töltöttem el - eleveníti fel játékos-pályafutását Bita József. - Sajnos, aktív éveimet végigkísérte egy balszerencsés térdoperáció, amiről kevesen tudnak. 1965-ben még nem volt olyan fejlett az orvostudomány, mint ma. Ha ez a sérülés nem jön közbe, talán többre is vihettem volna.
- Azt hiszem, ma minden élvonalbeli csapat szívesen szerződtetne egy olyan balszélsőt, mint amilyen Bita József volt…
- Nem is panaszként mondom ezt, hiszen a ZTE-nél töltöttem fél életem, s nagyon sok szép élményem van. Hogy mire emlékszem vissza a legszívesebben? Mindenképpen a Szőcs-féle korszakra. Az NB I B-ben eltöltött időszakra és az élvonalbeli évekre. 1972 pedig különösen emlékezetes számomra, hiszen a csapat feljutott az NB I-be, engem pedig az „Év sportolójának” választottak a megyében. Az pedig egyenesen a csúcs volt, hogy a Képes Sport által összeállított év válogatottjában hárman is helyet kaptunk a ZTE-ből: Mihalecz Pista, Filó Laci és jómagam. Ez volt a csúcs, 1973-ban már idegileg és fizikailag is elfáradtam. Szinte csere nélkül játszottam végig azt az időszakot, kaptam is eleget a védőktől.
- Kemények voltak?
- Hú!... Akadtak szép számmal, de bevallom, sokszor magamnak is kerestem a bajt.

 

Egy jellemző fotó az egykori csatárról.

 

- Kitől kapta a Garrincha becenevet?
- Nem tudom. Erre nem emlékszem. Néha önveszélyesen játszottam, túl közel cseleztem a védőhöz. Nem voltam gyors, inkább robbanékony. Jó volt az ütemérzékem. Húsz-harminc méteren általában megfogott a gyors védő, de ha rövid távon szereztem 3-4 méter előnyt, akkor nem volt gond.
- Ha az úgynevezett kanadai góllövő listát már akkor is vezetik, azon nagyon előkelő helyezést érhetett volna el…
- Tény, hogy nagyon sok gólpasszt adtam a társaknak.
- Önzetlen volt?
- Lehet, hogy kívülről úgy tűnt, hogy egy csellel többet csináltam a kelleténél, de ez nem az önzőségből adódott, hanem mert úgy ítéltem meg a szituációt, hogy erre még szükség van. Néha valóban többre sikeredett, s ilyenkor Rezső (Szabó Rezsőről van szó - a szerző.) már túlfutott az alapvonalon. Volt ilyen is, de ez benne van a játékban. Szőcs Jánosnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget fejlődtem nála. A vezetők közül különösen tiszteltem Ujvári Sándort (a megyei tanács elnöke - a szerk.) és dr. Balogh Jánost (a ZTE elnöke - a szerk.). Ők nagyon sokat tettek a labdarúgásért Zalaegerszegen.

 

Ördöngösen cselezett, nem véletlenül kapta az egerszegi „Garrincha” becenevet.